2010. november 4-én 11 órakor nyílik kollektív kiállítás a Nappali Kórház Mini Galériájában "Szőnyeg Varázs" címmel, melyen bemutatkoznak a szövő csoport tagjai. A csoport vezetője: Nagyné Tóth Irén, szövő szakoktató.
A kiállító alkotók: Vancz Barbara, Kovács Anikó, Ravasz Andrea, Fazekas Zsuzsa, Heves János, Szilágyi József, Vass Tibor

Tevékenységeink

Kézműves csoportok bemutatása

Szövő foglalkozás | Kosárfonás-vesszőfonás | Fazekasság - agyagművesség

Szövő foglalkozás a Nappali Kórházban

A szövés története:

A technika több ezer éves fejlődése folyamán a minimális eszközhasználattól- mindössze egy faágat és köveket használtak a szálak függőleges rögzítésére- eljutott a mai teljesen automatizált, számítógéppel vezérelt ipari formájáig. A szövött textíliák kézzel készítése túlélte azonban az évezredeket, és napjainkban ismét reneszánszát éli. Ennek legfontosabb oka: az embernek hiányzik, hogy saját kézzel állítson elő tárgyakat, illetve ha maga nem elég kreatív ezek előállítására, akkor is szívesen veszi körül magát természetes anyagokból, kézzel készített tárgyakkal.

A paraszti kultúrában még a XX. sz elején is saját kezűleg készültek Erdélyben a háztartáshoz szükséges textíliák: törölközők, terítők, szőttesek, festékes-szőnyegek. A szövéshez általuk használt eszközök fennmaradtak és a XX. században készültek modernebb, egyszerűbb változatai a régi takács és paraszt-székeknek. A technikákat lelkes amatőrök és kutatók megtanulták és továbbadták, így manapság sok szövőkörben ismét elsajátíthatjuk, és készíthetünk magunknak tárgyakat. A kézműves vásárokon és butikokban pedig megvásárolhatjuk a kézzel szövött textíliákat.


Elképzelések-eszközök-munkafolyamatok:

A nappali korházban mi is a kézi szövő technikából kiindulva foglalkoztatjuk a betegeket. Rendelkezésünkre áll három múlt századi eleji, eredeti paraszt-szövőszék, három újonnan gyártott, álló szövőkeret, egy db szintén modern asztali-szövőkeret, egy db modern fekvőszövőszék, a paraszt-székek mai változata, illetve öt db egyszerű keret.
Elsődleges szempont, hogy a munkáját mindenki szívesen csinálja és élvezze. A jelentkezés önkéntes, és a betegeket szakaszosan vonjuk be a munkába, illetve fokozatosan ismertetjük meg őket az egyre nehezebb szövési technikákkal.

Kezdetben az egyszerű kereteket használják a betegek, hogy megismerkedjenek a szövés alapvető folyamataival, megtanulják az egyszerűbb technikai fogásokat és a felhasználható alapanyagok viselkedésével. Ezeken a kereteken kisméretű terítőket lehet készíteni.
Amennyiben a betegnek van elképzelése arról, hogy mit szeretne elkészíteni, akkor segítek neki kiválogatni az alapanyagot (felvetéshez pamut u.n. "kordonett" fonalat, vetüléknek pedig a rendelkezésünkre álló különböző anyagú és vastagságú fonalakat használjuk.) Amelyik betegünk állapota ezt nem teszi lehetővé, annak számára megtervezzük a megfelelő mintát, és a terv segítségével kezdi el a munkát. A szövés első fázisában, párban dolgoznak a betegek, mert ez kétemberes feladat. Együttműködési képességet és komoly figyelmet kíván meg tőlük. A munkát velem együtt kezdik el, majd amikor már képesek rá, nélkülem folytatják. Menetközben bármikor segítséget kérhetnek tőlem, vagy az ápoló személyzet hozzáértő tagjától. Mint minden új dolog elsajátításánál, az első próbálkozások sem mindig sikeresek, de ha a hibák okát megértik, és a javítás módját megtanulják, elég hamar belejönnek. A második felvetés már jobban megfelel a célnak, és az azon szövött terítő sikerültebb.
Aki hamarabb ráérez a technikára és az alapanyag viselkedésére, az átkerülhet az állókeretekre. Ezeken a felvetés kissé nehezebb, de maga a szövés gyorsabban megy, és nagyobb méretű munkák készülhetnek rajtuk.
Nagyon fontos, hogy maga a szövés , önálló munka, amit jó ha ugyanaz a "kéz" készít. Mindenki más és más sebességgel dolgozik, és különböző feszültséggel szövi be az alapanyagot, így lehetőség szerint ha valaki elkezdett egy munkát, az is kell, hogy befejezze. Természetesen vannak kivételes esetek: betegség vagy családi gondok miatt hosszabban kimarad a foglalkozásokból a beteg , vagy esetleg gyógyultan távozik.

A befejező fázis a munkadarab levágása és eldolgozása. Ezt egyszer mindenki kipróbálja, de vannak akik ügyesebben és szívesebben foglalkoznak ezzel, mint mások, így gyakran előfordul, hogy ezt a munkát ők végzik a többiek számára is. Vannak a csoportban olyanok, akik a paraszt-szövőszékeken készülő rongyszőnyegekhez az alapanyag előkészítésével foglalkoznak. Ők még nem vállalkoznak a szövésre, de ezt a csoportosan végezhető feladatot szívesen vállalják. A textíliákat fel kell vágni csíkokra, és a csíkokat megfelelő módon össze kell varrni. A parasztgépeken dolgozóknak is szükségük van a többiek segítségére a munka során. A felvetést házon kívül végeztetjük, de a befűzés, felkötés két-emberes munka. Ha problémák akadnak a szövés során: pl. elszakad egy felvetőszál, esetleg át kell tekerni a felvetést, mert a láncfonalak feszültsége nem egyenletes, akkor gyakran egész csapat ember koordinált munkájára van szükség ahhoz, hogy közülük egy valaki később folytathassa a munkáját.
A szövés során így megszokhatják a betegek az együttműködést egy közös cél érdekében, viszont olyan munkafázisok is vannak, amikor önállóan dolgozhatnak, és az eredmény saját két kezük munkája. A legtöbben ( velem együtt) nagyon büszkék, amikor egy terítő, tarisznya, vagy szőnyeg elkészül, és levágjuk a szövőszékről.

Eredményeink:

A legkézenfekvőbb eredmény, amikor azt látom, a betegnek sikerült olyan szinten elsajátítani a szövést, hogy maga a tevékenység örömet okoz neki. Az eredményre általában mind büszkék, a rendszeres kiállítások szervezésében és rendezésében szívesen közreműködnek és örülnek ha sok az eladás. A legelső munkájukat rendszerint megveszik maguknak és megőrzik.