2010. november 4-én 11 órakor nyílik kollektív kiállítás a Nappali Kórház Mini Galériájában "Szõnyeg Varázs" címmel, melyen bemutatkoznak a szövõ csoport tagjai. A csoport vezetõje: Nagyné Tóth Irén, szövõ szakoktató.
A kiállító alkotók: Vancz Barbara, Kovács Anikó, Ravasz Andrea, Fazekas Zsuzsa, Heves János, Szilágyi József, Vass Tibor

Tevékenységeink

Kézmûves csoportok bemutatása

Szövõ foglalkozás | Kosárfonás-vesszõfonás | Fazekasság - agyagmûvesség

Szövõ foglalkozás a Nappali Kórházban

A szövés története:

A technika több ezer éves fejlõdése folyamán a minimális eszközhasználattól- mindössze egy faágat és köveket használtak a szálak függõleges rögzítésére- eljutott a mai teljesen automatizált, számítógéppel vezérelt ipari formájáig. A szövött textíliák kézzel készítése túlélte azonban az évezredeket, és napjainkban ismét reneszánszát éli. Ennek legfontosabb oka: az embernek hiányzik, hogy saját kézzel állítson elõ tárgyakat, illetve ha maga nem elég kreatív ezek elõállítására, akkor is szívesen veszi körül magát természetes anyagokból, kézzel készített tárgyakkal.

A paraszti kultúrában még a XX. sz elején is saját kezûleg készültek Erdélyben a háztartáshoz szükséges textíliák: törölközõk, terítõk, szõttesek, festékes-szõnyegek. A szövéshez általuk használt eszközök fennmaradtak és a XX. században készültek modernebb, egyszerûbb változatai a régi takács és paraszt-székeknek. A technikákat lelkes amatõrök és kutatók megtanulták és továbbadták, így manapság sok szövõkörben ismét elsajátíthatjuk, és készíthetünk magunknak tárgyakat. A kézmûves vásárokon és butikokban pedig megvásárolhatjuk a kézzel szövött textíliákat.


Elképzelések-eszközök-munkafolyamatok:

A nappali korházban mi is a kézi szövõ technikából kiindulva foglalkoztatjuk a betegeket. Rendelkezésünkre áll három múlt századi eleji, eredeti paraszt-szövõszék, három újonnan gyártott, álló szövõkeret, egy db szintén modern asztali-szövõkeret, egy db modern fekvõszövõszék, a paraszt-székek mai változata, illetve öt db egyszerû keret.
Elsõdleges szempont, hogy a munkáját mindenki szívesen csinálja és élvezze. A jelentkezés önkéntes, és a betegeket szakaszosan vonjuk be a munkába, illetve fokozatosan ismertetjük meg õket az egyre nehezebb szövési technikákkal.

Kezdetben az egyszerû kereteket használják a betegek, hogy megismerkedjenek a szövés alapvetõ folyamataival, megtanulják az egyszerûbb technikai fogásokat és a felhasználható alapanyagok viselkedésével. Ezeken a kereteken kisméretû terítõket lehet készíteni.
Amennyiben a betegnek van elképzelése arról, hogy mit szeretne elkészíteni, akkor segítek neki kiválogatni az alapanyagot (felvetéshez pamut u.n. "kordonett" fonalat, vetüléknek pedig a rendelkezésünkre álló különbözõ anyagú és vastagságú fonalakat használjuk.) Amelyik betegünk állapota ezt nem teszi lehetõvé, annak számára megtervezzük a megfelelõ mintát, és a terv segítségével kezdi el a munkát. A szövés elsõ fázisában, párban dolgoznak a betegek, mert ez kétemberes feladat. Együttmûködési képességet és komoly figyelmet kíván meg tõlük. A munkát velem együtt kezdik el, majd amikor már képesek rá, nélkülem folytatják. Menetközben bármikor segítséget kérhetnek tõlem, vagy az ápoló személyzet hozzáértõ tagjától. Mint minden új dolog elsajátításánál, az elsõ próbálkozások sem mindig sikeresek, de ha a hibák okát megértik, és a javítás módját megtanulják, elég hamar belejönnek. A második felvetés már jobban megfelel a célnak, és az azon szövött terítõ sikerültebb.
Aki hamarabb ráérez a technikára és az alapanyag viselkedésére, az átkerülhet az állókeretekre. Ezeken a felvetés kissé nehezebb, de maga a szövés gyorsabban megy, és nagyobb méretû munkák készülhetnek rajtuk.
Nagyon fontos, hogy maga a szövés , önálló munka, amit jó ha ugyanaz a "kéz" készít. Mindenki más és más sebességgel dolgozik, és különbözõ feszültséggel szövi be az alapanyagot, így lehetõség szerint ha valaki elkezdett egy munkát, az is kell, hogy befejezze. Természetesen vannak kivételes esetek: betegség vagy családi gondok miatt hosszabban kimarad a foglalkozásokból a beteg , vagy esetleg gyógyultan távozik.

A befejezõ fázis a munkadarab levágása és eldolgozása. Ezt egyszer mindenki kipróbálja, de vannak akik ügyesebben és szívesebben foglalkoznak ezzel, mint mások, így gyakran elõfordul, hogy ezt a munkát õk végzik a többiek számára is. Vannak a csoportban olyanok, akik a paraszt-szövõszékeken készülõ rongyszõnyegekhez az alapanyag elõkészítésével foglalkoznak. Õk még nem vállalkoznak a szövésre, de ezt a csoportosan végezhetõ feladatot szívesen vállalják. A textíliákat fel kell vágni csíkokra, és a csíkokat megfelelõ módon össze kell varrni. A parasztgépeken dolgozóknak is szükségük van a többiek segítségére a munka során. A felvetést házon kívül végeztetjük, de a befûzés, felkötés két-emberes munka. Ha problémák akadnak a szövés során: pl. elszakad egy felvetõszál, esetleg át kell tekerni a felvetést, mert a láncfonalak feszültsége nem egyenletes, akkor gyakran egész csapat ember koordinált munkájára van szükség ahhoz, hogy közülük egy valaki késõbb folytathassa a munkáját.
A szövés során így megszokhatják a betegek az együttmûködést egy közös cél érdekében, viszont olyan munkafázisok is vannak, amikor önállóan dolgozhatnak, és az eredmény saját két kezük munkája. A legtöbben ( velem együtt) nagyon büszkék, amikor egy terítõ, tarisznya, vagy szõnyeg elkészül, és levágjuk a szövõszékrõl.

Eredményeink:

A legkézenfekvõbb eredmény, amikor azt látom, a betegnek sikerült olyan szinten elsajátítani a szövést, hogy maga a tevékenység örömet okoz neki. Az eredményre általában mind büszkék, a rendszeres kiállítások szervezésében és rendezésében szívesen közremûködnek és örülnek ha sok az eladás. A legelsõ munkájukat rendszerint megveszik maguknak és megõrzik.