Tevékenységeink

Kézműves csoportok bemutatása

Szövő foglalkozás | Kosárfonás-vesszőfonás | Fazekasság - agyagművesség

Kosárfonás-vesszőfonás

A kosárfonás különféle technikáinak ismerete, alkalmazása az időszámításunk előtti időkbe nyúlik vissza. Kosarakat, különféle fonható anyagokból készült tárgyakat a világ minden táján készítettek, készítenek ma is. Már a molitikumtól vannak adataink a vessző széleskörű felhasználására vonatkozóan, mely azt mutatja, hogy az élet szinte minden területén jelen volt: gyerekek játékait készítették vesszőből, különféle formájú, funkciójú kosarakat, halászeszközöket, méhkaptárakat, ólakat az állatok részére, kerítéseket a ház köré, sőt magukat a házakat is egyes vidékeken vesszőfonatból készítették melyet sárral tapasztottak be. Ugyanezzel a technikával templomokat is építettek. Különféle kemencék alapját is képezhette a vesszőfonat, melyet szintén betapasztottak, és az utóbbi időben a vesszőből font bútorok is nagyon elterjedtté váltak.

Vesszőből font tárgyakat korábban mindenhol készítettek, ahol a fűz megélt, ugyanis a mindennapi életben jelentős volt felhasználásuk. A fűz általában vízjárta területeken, folyók partján jellemző növény, több fajtája ismert, de ezek közül nem mindegyik alkalmas fonásra. A vesszőfonás nem mint külön mesterség élt a hagyományos paraszti társadalomban, egyes, az amúgy gazdálkodással foglalkozó családok a téli időszakban amikor a mezőgazdasági munka szünetelt az ősszel leszedett vesszőt feldolgozták a tavaszi munkálatok kezdetéig. Általában saját használatra készítették kosaraikat, mindenki megcsinálta amire szüksége volt a ház körül. De voltak a kosárfonásnak specialistái is, akik már komolyabb mennyiségben, eladásra dolgoztak, vagy olyan dolgokat készítettek, melyeket más nem tudott a ház körül akárki elvégezni.
Ahol kevesebb volt a föld, ott a kosárfonás túlnőtte az önellátás kereteit, kifejlődtek a háziiparosok, nekik az élet megélhetését már a kosárfonás adta. Egész falvak specializálódtak erre a tevékenységre.
A vessző felhasználása többféle formában történhet: otthoni körülmények között a ház körüli munkához a vesszőt hántolatlan formájában- úgy ahogy a tőről levágták a szálakat - dolgozták fel. A 19-20. századig az ún. kávás kosarak voltak a legáltalánosabbak. Ezeknek nincs önálló alja, formája egy teknőhöz hasonlítható. A ma boltokban, piacokon kapható kosarak már hántolt, héjától megfosztott vesszőből készülnek. Ezek az új formák a kávás kosarakat mindinkább háttérbe szorítva német és cseh területről terjedtek el hazánkban.

A vesszőfonás az egyik legősibb technikánk, fennmaradása, a mai napig tartó alkalmazása is azt mutatja, hogy még mindig ugyanúgy szükség van ezekre a tárgyakra, mint akár az őskorban - még ha nem is ugyanolyan súllyal, mert ma inkább sokszor esztétikai értéke miatt szerzünk be egy-egy darabot.
Az archaikus formák, eszközök mellett megtalálhatóak ma a legmodernebb darabok is - ettől él tovább a mesterség.
A vesszőfonás lehetőségei ma nagyon széles skálán mozognak, és a legszebb benne, hogy azóta se kell hozzá más, mint a legelső embernek, aki ezzel foglalkozott: egy vágószerszám, és maga az alapanya - és nem utolsó sorban a gondolkodás, ugyanis a formák variációja végtelen. Ez a munka kreativitásra késztet, türelemre, a természet tiszteletére. Egyrészt ezért is alkalmas az itt lévő betegek segítésére, másrészt mindenkit örömmel tölt el, ha keze munkáját megbecsülik, használják - ez ad értelmet ennek a tevékenységnek.

Föld anyja

Az emlék hatalma,
Az Őseink halma,
Tavaszi keményhéjú alma,
A Föld álma, hatalma,
A rög elfedi, betakarja,
Mely a magot világra hajtja,
Benne van minden emlék,
Mindegy, hogy csúnya, vagy szép,
Esőben fürdik és önnön vérében,
Szétpereg az ember kezében,
Gyökeret ápol, életet sarjaszt,
Öröktől alszik és öröktől virraszt,
Izzik a magja, - folyékony láva,
Magvát a földkérgen is keresztülhányja,
Lélek a földben, a földben a lélek,
Csodálatos, földből formázott edények,
Tűz nem emészti, csak erősíti,
Sarjait a Nap tüzénél melegíti,
Föld kezek, Föld anyák,-
Magukat dajkálják,
Napfénnyel etetik, esővel itatják,
És önmagukhoz visszafogadják.