Tevékenységeink

Kézműves csoportok bemutatása

Szövő foglalkozás | Kosárfonás-vesszőfonás | Fazekasság - agyagművesség

Fazekasság – agyagművesség

Az agyaggal való bánás ősidőkre tekint vissza, nincs eleje és nincs vége, végtelen lehetőséget nyújt. Ősi kapcsolat ez az anyafölddel, hisz az ősember is ismerte már az anyag lehetőségeit, eleinte csak kultikus szobrokat készítettek belőle, amit mindenféle szertartásra, varázslásra használtak, majd az edények vették át a vezető szerepet.

Az alkotás - legyen az egyszerű edény, vagy dísztárgy, szobor - elárulja, tükrözi készítője lelki világát, hozzáállását különböző dolgokhoz, a világhoz.
A csoporttal folyamatosan ismertettem meg a fazekas szakmát. Ott kezdtük ahol az ősök, marokedényeket, kisebb plasztikákat készítettünk, ami által megtudtuk, milyen tulajdonságai vannak az agyagnak, mennyire formálható, alakítható. A kézzel felrakott edények (hurkaedény, lapedény) után rátértünk a korongozásra is, eleinte sokat kellett segítenem, de mivel korongozni szinte mindenki szeret, mert - én ezt már a nevükben írom - izgalmas, minden mozdulatra más formát vesz fel, más alakot, megnyugtatja, kikapcsolja őket, segít koncentrálni és egyre kevesebbet kell beavatkoznom az alkotásba. Korongozás után a megszáradt edényeket kidíszítjük földfestékkel, ez is egy érdekes fázis. Megmutattam néhány hagyományos mintát, amit nagyjából elsajátítottak, sőt továbbgondolták, újakat találtak ki, s így lassan kialakult mindenkinek a saját stílusa, legalábbis mi a csoporton belül felismerjük a sajátos jellegek alapján egymás munkáit.

Az utolsó fázis a mázazás, majd az égetés következik. A mázak adják meg a végső fényét, csillogását az edénynek. Amikor berakjuk az utolsó égetésre az edényeket még nem tudjuk, csak sejtjük, hogy milyenek lesznek. A kemence kivételénél az edények legtöbbször felülmúlják a várakozást, és szebbek lesznek, ez koronázza meg az eddigi munkát, ez ad új motivációt, kedvet a további munkához, alkotáshoz.

Megtaláltunk egyfajta tiszteletet, alázatot az agyag iránt, ez szükséges ahhoz, hogy szeressük amit csinálunk, és igazat, szépet alkossunk.

Az edényeink nem tökéletesek, de mi sem vagyunk hibátlanok, ennek ellenére nagyon sokszor előfordul, hogy pont a hibát felfedezve tetszik megy egy-egy alkotás, ami nem elvesz, hanem hozzátesz a személyiséghez, az egyediséghez.

Ami fontosabb az elkészített tárgyaknál, az az alkotás, maga a folyamat, többet jelent eljutni a végeredményhez, mint maga a végkifejlet.


"Az anyag olyan mint a termőföld, úgy alakíthatod ahogy akarod." (ML.)
"Új formákat lehet felfedezni, kikapcsol, megnyugtat." (SK.)