Tevékenységeink

Kézmûves csoportok bemutatása

Szövõ foglalkozás | Kosárfonás-vesszõfonás | Fazekasság - agyagmûvesség

Kosárfonás-vesszõfonás

A kosárfonás különféle technikáinak ismerete, alkalmazása az idõszámításunk elõtti idõkbe nyúlik vissza. Kosarakat, különféle fonható anyagokból készült tárgyakat a világ minden táján készítettek, készítenek ma is. Már a molitikumtól vannak adataink a vesszõ széleskörû felhasználására vonatkozóan, mely azt mutatja, hogy az élet szinte minden területén jelen volt: gyerekek játékait készítették vesszõbõl, különféle formájú, funkciójú kosarakat, halászeszközöket, méhkaptárakat, ólakat az állatok részére, kerítéseket a ház köré, sõt magukat a házakat is egyes vidékeken vesszõfonatból készítették melyet sárral tapasztottak be. Ugyanezzel a technikával templomokat is építettek. Különféle kemencék alapját is képezhette a vesszõfonat, melyet szintén betapasztottak, és az utóbbi idõben a vesszõbõl font bútorok is nagyon elterjedtté váltak.

Vesszõbõl font tárgyakat korábban mindenhol készítettek, ahol a fûz megélt, ugyanis a mindennapi életben jelentõs volt felhasználásuk. A fûz általában vízjárta területeken, folyók partján jellemzõ növény, több fajtája ismert, de ezek közül nem mindegyik alkalmas fonásra. A vesszõfonás nem mint külön mesterség élt a hagyományos paraszti társadalomban, egyes, az amúgy gazdálkodással foglalkozó családok a téli idõszakban amikor a mezõgazdasági munka szünetelt az õsszel leszedett vesszõt feldolgozták a tavaszi munkálatok kezdetéig. Általában saját használatra készítették kosaraikat, mindenki megcsinálta amire szüksége volt a ház körül. De voltak a kosárfonásnak specialistái is, akik már komolyabb mennyiségben, eladásra dolgoztak, vagy olyan dolgokat készítettek, melyeket más nem tudott a ház körül akárki elvégezni.
Ahol kevesebb volt a föld, ott a kosárfonás túlnõtte az önellátás kereteit, kifejlõdtek a háziiparosok, nekik az élet megélhetését már a kosárfonás adta. Egész falvak specializálódtak erre a tevékenységre.
A vesszõ felhasználása többféle formában történhet: otthoni körülmények között a ház körüli munkához a vesszõt hántolatlan formájában- úgy ahogy a tõrõl levágták a szálakat - dolgozták fel. A 19-20. századig az ún. kávás kosarak voltak a legáltalánosabbak. Ezeknek nincs önálló alja, formája egy teknõhöz hasonlítható. A ma boltokban, piacokon kapható kosarak már hántolt, héjától megfosztott vesszõbõl készülnek. Ezek az új formák a kávás kosarakat mindinkább háttérbe szorítva német és cseh területrõl terjedtek el hazánkban.

A vesszõfonás az egyik legõsibb technikánk, fennmaradása, a mai napig tartó alkalmazása is azt mutatja, hogy még mindig ugyanúgy szükség van ezekre a tárgyakra, mint akár az õskorban - még ha nem is ugyanolyan súllyal, mert ma inkább sokszor esztétikai értéke miatt szerzünk be egy-egy darabot.
Az archaikus formák, eszközök mellett megtalálhatóak ma a legmodernebb darabok is - ettõl él tovább a mesterség.
A vesszõfonás lehetõségei ma nagyon széles skálán mozognak, és a legszebb benne, hogy azóta se kell hozzá más, mint a legelsõ embernek, aki ezzel foglalkozott: egy vágószerszám, és maga az alapanya - és nem utolsó sorban a gondolkodás, ugyanis a formák variációja végtelen. Ez a munka kreativitásra késztet, türelemre, a természet tiszteletére. Egyrészt ezért is alkalmas az itt lévõ betegek segítésére, másrészt mindenkit örömmel tölt el, ha keze munkáját megbecsülik, használják - ez ad értelmet ennek a tevékenységnek.

Föld anyja

Az emlék hatalma,
Az Õseink halma,
Tavaszi keményhéjú alma,
A Föld álma, hatalma,
A rög elfedi, betakarja,
Mely a magot világra hajtja,
Benne van minden emlék,
Mindegy, hogy csúnya, vagy szép,
Esõben fürdik és önnön vérében,
Szétpereg az ember kezében,
Gyökeret ápol, életet sarjaszt,
Öröktõl alszik és öröktõl virraszt,
Izzik a magja, - folyékony láva,
Magvát a földkérgen is keresztülhányja,
Lélek a földben, a földben a lélek,
Csodálatos, földbõl formázott edények,
Tûz nem emészti, csak erõsíti,
Sarjait a Nap tüzénél melegíti,
Föld kezek, Föld anyák,-
Magukat dajkálják,
Napfénnyel etetik, esõvel itatják,
És önmagukhoz visszafogadják.