Tevékenységeink

Kézmûves csoportok bemutatása

Szövõ foglalkozás | Kosárfonás-vesszõfonás | Fazekasság - agyagmûvesség

Fazekasság – agyagmûvesség

Az agyaggal való bánás õsidõkre tekint vissza, nincs eleje és nincs vége, végtelen lehetõséget nyújt. Õsi kapcsolat ez az anyafölddel, hisz az õsember is ismerte már az anyag lehetõségeit, eleinte csak kultikus szobrokat készítettek belõle, amit mindenféle szertartásra, varázslásra használtak, majd az edények vették át a vezetõ szerepet.

Az alkotás - legyen az egyszerû edény, vagy dísztárgy, szobor - elárulja, tükrözi készítõje lelki világát, hozzáállását különbözõ dolgokhoz, a világhoz.
A csoporttal folyamatosan ismertettem meg a fazekas szakmát. Ott kezdtük ahol az õsök, marokedényeket, kisebb plasztikákat készítettünk, ami által megtudtuk, milyen tulajdonságai vannak az agyagnak, mennyire formálható, alakítható. A kézzel felrakott edények (hurkaedény, lapedény) után rátértünk a korongozásra is, eleinte sokat kellett segítenem, de mivel korongozni szinte mindenki szeret, mert - én ezt már a nevükben írom - izgalmas, minden mozdulatra más formát vesz fel, más alakot, megnyugtatja, kikapcsolja õket, segít koncentrálni és egyre kevesebbet kell beavatkoznom az alkotásba. Korongozás után a megszáradt edényeket kidíszítjük földfestékkel, ez is egy érdekes fázis. Megmutattam néhány hagyományos mintát, amit nagyjából elsajátítottak, sõt továbbgondolták, újakat találtak ki, s így lassan kialakult mindenkinek a saját stílusa, legalábbis mi a csoporton belül felismerjük a sajátos jellegek alapján egymás munkáit.

Az utolsó fázis a mázazás, majd az égetés következik. A mázak adják meg a végsõ fényét, csillogását az edénynek. Amikor berakjuk az utolsó égetésre az edényeket még nem tudjuk, csak sejtjük, hogy milyenek lesznek. A kemence kivételénél az edények legtöbbször felülmúlják a várakozást, és szebbek lesznek, ez koronázza meg az eddigi munkát, ez ad új motivációt, kedvet a további munkához, alkotáshoz.

Megtaláltunk egyfajta tiszteletet, alázatot az agyag iránt, ez szükséges ahhoz, hogy szeressük amit csinálunk, és igazat, szépet alkossunk.

Az edényeink nem tökéletesek, de mi sem vagyunk hibátlanok, ennek ellenére nagyon sokszor elõfordul, hogy pont a hibát felfedezve tetszik megy egy-egy alkotás, ami nem elvesz, hanem hozzátesz a személyiséghez, az egyediséghez.

Ami fontosabb az elkészített tárgyaknál, az az alkotás, maga a folyamat, többet jelent eljutni a végeredményhez, mint maga a végkifejlet.


"Az anyag olyan mint a termõföld, úgy alakíthatod ahogy akarod." (ML.)
"Új formákat lehet felfedezni, kikapcsol, megnyugtat." (SK.)